ÖNELTEMETŐ FÖLDKOTRÓ
1982.
Egy szobrász segélykiáltása és kiáltványa az emberiség önpusztításáról 1982-ben.
Akkor már lehetett tudni a Római Klub jelentéséről, de legfőképp az általa kiváltott műbalhékról, hiszen mind a két világ egyforma mértékben tiltakozott ellene, ugyanis alapvetően ellentmondott minden politikai propagandának. Ítéletet mondott a kapitalista "növekedés" ámításának éppúgy, mint a szocializmus "fejlődés" elméletének.
Lehetett viszont híreket hallani az őserdők esztelen pusztításáról és ennek következtében létrejött elsivatagosodásról, valamint az egyre szélsőségesebb időjárás - megnyilvánulásokról.
A kicsit tájékozottabbak már azt is tudták, hogy a Húsvét-sziget népességének kihalása a fák teljes kipusztításának következménye.
Ebből következett az a szobrászi ötlet, amelynek jelképe a fapusztító gépszörnyeteg, amely gyökerestül kitépve a fákat végül is saját magát temeti el.
Így a bronzplaketten a fák helyén végigvonuló ő átér a másik oldalra, majd visszaömlik, maga alá temetve a pusztítót is.
Közben azonban, mielőt körbeérne, kettétör egy kőtáblát, amelyen elrettentő és szomorú iróniával olvasható Engelsnek az a definiciója, amely szerint
"a Történelem: az emberiség szabadságharca a Természettel"
Úgy gondolom ez a szobrászi gondolat, amely ebben a plasztikai képben fejezőik ki, önmagáért beszél.
1982-t írtunk, vagyis mindez 32 évvel ezelőtt történt.
Azóta a környezetpusztítás megtízszereződött, a hatását napi szinten érezzük, hiszen a végtelen aszályokat özönvízszerű esőzések követik, könny, gyász, pusztulás, halál.
Ez a XXI. század kezdete.
Lapis András
szobrászművész